Földrajz

Nagybörzsöny a Börzsöny nyugati peremén, a Börzsöny-patak partján található. Közigazgatási területe nyugaton az Ipolyig terjed, keleten pedig mélyen benyúlik a Börzsöny erdei közé. Területének csaknem háromnegyede a Duna–Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozik.

Északról Vámosmikola, északkeletről Perőcsény, keletről Szokolya, délkeletről Kóspallag, délről Márianosztra, délnyugatról Ipolytölgyes és (igen rövid szakaszon) Letkés, nyugatról pedig Ipolyszalka községekkel határos. Nyugati határát (mely egyben államhatár is Szlovákia felé) az Ipoly alkotja. Keleti határa a Nagy-Pogány-hegy (630 m) – Nagy-Inóc (826 m) – Kis-Inóc (683 m) – Nagy Sas-hegy (608 m) vonalat követi.

A község területe 2003. január 1. óta 50,69 km² (korábban 50,66 km² volt).

Külterületi településrészei:

• Ganádpuszta
• Káposztásrét
• Kisirtáspuszta
• Nagyirtáspuszta^[5]

Történelem

A falu neve az Árpád-korban Bersen, Belsun volt. 1700 után német telepesek érkezésekor – több helyen – Deutsch-Pilsen néven szerepel. Mai nevét a 20. század eleji közigazgatási átrendezéskor kapta, 1908 óta használja, korábban Börzsönynek nevezték.

A települést magyar jobbágyok mellett német bányászok lakták, akik valószínűleg II. Géza idején, a 12. században érkeztek ide.

A község 14. századtól bányatelepülés volt, gazdag arany-, ezüst-, vasérc-, ólom- és kénkészlettel rendelkezett. A település ezüstbányájáról 1312-ből van írásos feljegyzés. A falu a török hódoltság idején sem néptelenedett el, végig lakott volt. A bányászat azonban megszűnt, csak a 17. század végén indult újra, és a 18. századig megmaradt, akkor a készletek kimerülése miatt átmenetileg ismét megszűnt. 1846-ban, majd 1913-ban és 1933-ban ismét kísérletet tettek a nemesfém ércek termelésére. 1949-ben újranyitották a Rózsa, a Ludmilla és a Fagyosasszony nevű tárókat, és egy mélyebben létesített táróval alávájták az ércesedést. Az ismételt kutatások az 1990-es években zárultak azzal, hogy az ércesedés (többek között) 4 tonna aranyat tartalmaz, melyre koncesszió adható, ami környezetvédelmi megfontolások alapján kis valószínűségű.

Vályi András szerint: Börsöny. Berczen. Mező Város Hont Vármegyében, németül Pilsen, földes Ura az Esztergomi Érsekség, régi Szász helység, németül beszélnek, de hibásan, többi lakosai tótok, katolikusok, és evangelikusok, hajdan bánya város vólt… A háborús időkben sok viszontagságokat szenyvedett, fekvése hegyes, és erdős helyen esik, határja mindenféle vadakkal bővelkedik, legelője elég, s mind a kétféle fája van, söt fa edényeket is készítenek némelly lakosok, nagy szőlő hegye középszerű bort terem, nem meszsze esik piatza Esztergom, és Vácz Városokban, első Osztálybéli.

Fényes Elek szerint: Börzsön (Leich-Pilsen), német-tót-magyar mező-város, Honth vármegyében, Esztergomhoz 2 mfd-nyire, 752 kath., 727 evang. lakos. Kath. és evang. anya-templomok. Több csinos paraszt házak és urasági épületek. Hegyektől körülvétetett s át-szaggatott határja nagy kiterjedésü, földjei erős mivelést kivánnak, szőlőhegye legnagyobb az egész megyében, de a bornak nem a javát termi, makkos erdeje gyönyörű. Régenten bányákat mivelt. F. u. az esztergomi érsek.^[7]

A 18-19. században az esztergomi érsekség birtokában levő mezőváros volt. A 16. században protestáns hitre tért lakói 1710-ben templom nélkül maradtak és csak II. József türelmi rendeletei tették lehetővé az 1780-as években az evangélikus templom felépítését, melyhez a hívők átengedték telkeik patak felőli végét. Ez a templom a Börzsönyt 1844-ben sújtó tűzvészben pusztult el.

Nagybörzsöny közeléből származott az az ércdarab, amelyben Kitaibel Pál 1789-ben elkülönítette a tellúr kémiai elemet. (A felfedezést azonban Müller Ferenc Józsefnek engedte át, aki néhány évvel korábban már elkülönített tellúrt.)

Nagybörzsöny 1923-ig Hont vármegyéhez tartozott, 1923 és 1938 között Nógrád és Hont k.e.e. vármegyéhez, 1938 és 1945 között Bars és Hont k.e.e. vármegyéhez, 1945 és 1950 között Nógrád-Hont vármegyéhez tartozott, és az 1950-es megyerendezéskor csatolták Pest megyéhez.

forrás: wikipédia