Fekvése

Sződ község Budapesttől északra, 30 km-re a Gödöllői-dombság peremén fekszik.

Közúton a 2-es, M2-es., valamint a 2104-es úton, vasúton a Budapest–Szob-vasútvonal Sződ-Sződliget megállóhelyig utazva, onnan menetrend szerint közlekedő buszon közelíthető meg.

Nevének eredete

Sződ (Zeud, Zewd, Sceud) neve személynévi eredetű, mely a régi magyar „sző” vagyis fehéres, szőke szóból ered.

Története

Sződ és környéke az őskor óta lakott helynek számít. Határában őskori leletek, újkőkori cserepek, a bronzkori halomsíros kultúra emlékei, rézkorból való cserépmaradványok, vaskori edénytöredékek, szkíta és kelta cserepek, a római korból szarmata és 2. és 3. századi kvád településnyomolat, népvándorlás kori Avar fazéktöredékeket és a 8–13. századból való régészeti emlékek kerültek napvilágra.

Sződ területén egykor a Tétény vezértől származó Gyula-Zsombor nemzetségnek voltak birtokai.

Az első írásos – oklevéli – említés IV. Béla korához kapcsolódik 1255-ből, egy itteni birtokosaával sződi Sigfrid Fejér megyei ispán birtokszerzésével kapcsolatban. Eekkor a község neve még „Szenden” volt. Az oklevelet IV. László átíratta és megerősítette, ennek kelte 1288. április 18. Ezekből az okmányokból arra következtethetünk, hogy a település már az államalapítás idején is létezett.

1317-ben a Sigfrid család kihaltával Erdő, s a Balog nemzetségbeli Széchy család birtoka lett Göddel és Keszivel együtt, s az maradt egészen 1579-ig, a család utolsó tagjának alsólendvai Széchy Tamásnak utód nélküli haláláig, kinek birtokait II. Rudolf király Poppel Lászlónak adta.

A régi korok emlékét az 1953-ban felfedezett, a sződi templom bejárati lépcsőfokán talált XI. századi palmetta díszítéses kő őrzi. E faragott kő nagy valószínűséggel a tatárjárást követően került Sződre Vácról.

A középkori források szűkösek, mint birtokot – a Szécsi család birtokát – említik a települést. Ez a család birtokolja még 1579 novemberében a községet.

A törökök először 1526 szeptemberében jelentek meg a környéken, amikor Mohács után egészen Vácig portyáztak a Duna mentén. A következő 150 év Vác sorsával kötötte össze Sződöt. Ahogy a hadi események forogtak úgy lett hol magyar, hol német és hol török terület.

A török hódoltság 1544-től szilárdult meg, az ún. budai szandzsákon belül Sződ a váci náhijéhoz tartozott. A XVI. századi török összeírás szerint Sződ falu népessége és gazdagsága növekedett. Az 1546-ban és 1559-ben történt összeírás már egyértelműen Sződ névvel illette a települést.

A Rákóczi szabadságharc-ban a magyar lakosság aktívan részt vett, de a labanc-rác megtorlások alatt ez a terület is kivérzett. Sződ történetének alakulására legnagyobb hatással a Grassalkovichok földesuraságának korszaka volt. A falu régi részének kinézete, arculata ekkor alakult ki. Ebből a korból származik a két műemléki jellegű épület, a templom és a parókia. Ez a család Sződöt – Göd pusztával együtt – 1736-ban vásárolta meg a Madách családtól. A család a későbbiekben romai katolikus székelyeket telepített a községbe.

A falu lakossága Mária Terézia uralkodása alatt másfélszeresére nőtt. Sződön az urbárium 1769-ben jött létre.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc időszaka nem hagyott jó nyomokat. A község bíráját ugyanis, Mikó Józsefet és társait a nemzetőrség szervezésével kapcsolatos félreértés miatt – mint Habsburg barát hangadókat – elfogták és elítélték.

Az első világháború után megkezdték a villamosítást.

A második világháborút követően községből sokan önként – az elüldözöttek javaiért – áttelepültek Csehszlovákiába. 1950-ben Sződliget településrész önálló községgé alakult.

A társadalmi változások rányomták bélyegüket a községre. A felnőtt lakosság nagy része „kétlaki” lett. A termelőszövetkezeten kívül más, jelentős foglalkoztató nem települt a községbe.

2002-től a község fejlődése nagy lendületet vett. A település a vidékre kitelepülni szándékozók számára népszerűvé vált, mivel az M2 autóút megépítése minőségi változást eredményezett a közlekedésben, Budapest és Vác megközelítésében. Új lakóterületeket alakítottak ki, melyek rövidesen beépültek, betelepültek. Sződ területén több vállalkozó is megtelepedett.

A település intézményei megújultak, illetve újak épültek, kialakult a Dózsa György út mai utcaképe.

2014-re a falu teljes úthálózata aszfalt burkolattal rendelkezik.

A község 2002-ig két lakott településrésszel rendelkezett – Csöröggel és a Nevelek dűlővel – Csörög 2002-ben önállósodik, majd Nevelek 2014-ben Gödhöz csatlakozik.

forrás: Wikipédia