A község történetéből…

A község területén a Malom-kertben őskori leleteket, az újkőkor végéről, a rézkor elejéről csontvázas sírokat és cseréptöredékeket, a vaskorból kelta házak beásott nyomait, s a XIII. századig tartó, a folyamatos emberi jelenlétet alátámasztó régészeti leleteket találtak. A falu keleti határában, a Zuvár-hegyen tárták fel a XII-XIII. században épített, faszerkezetű, körítőfalas lakótornyos Árpád-kori várat, mely a XIII-XIV. század fordulóján pusztult el. A középkori Hont megyei falu – mely az Ipoly partján feküdt – személynévből származó nevét először 1138-ban említik a dömösi prépostság adománylevelében, ami szerint a prépostság halászainak megengedték, hogy az Ipoly folyóban „Damasa”-tól a Bela Patakig (ma Damásdi-patak) halászhassanak. 1262-ben a Damásról Lelédre (ma Lel’a) vezető utat említik. A XIV. század közepétől az ittt felépített királyi vár tartozéka volt. A királyi vadászhelyként szereplő damásdi várat I. Károly Róbert építette fel az Ipoly völgyéből kiemelkedő dombon. 1523-ig királyi tulajdon volt, ekkor az esztergomi káptalan és Bakócz Tamás által felépített Szűz Mária-kápolna kapta meg, és vele együtt Damás falut is.

A vár 1543-ban (Esztergom) és 1544-ben (Vác ostroma idején) pusztult el, amit 1581-ben a törökök újjáépítettek, majd a XVII. század folyamán többször megerősítettek. A vár, melynek felügyelete alatt harmincadhivatal is működött 1622-től, 1641-ben végleg elpusztult. Damásd falu már a török kor elején elnéptelenedett. 1590-ig Tamásvára pusztaként, majd a vár újbóli magyar kézre kerülése után újratelepülve, 1597-ben 8 lakott és 18 puszta telkes faluként írták össze, de 1685-ben ismét pusztaként szerepel. A ma Ódamásdnak mondott helyen, a mai falutól észak-nyugatra fekvő domboldalon jött létre a török kort követően a második település, melyen 1696-ban, Prievidza környékéről az esztergomi káptalan által idetelepített 11 szlovák zsellér élt. 17l5-ben 3 jobbágyot és 18 zsellért, 1720-ben 21 jobbágycsaládot írtak össze, melyek közül 1 magyar, 2 német és 18 szlovák volt. A falu lakossága szántóműveléssel, szőlőtermesztéssel, szarvasmarha-tartással foglalkozott, s volt a faluban egy malom is. Iskolamester, tanító már 1719-től működik a faluban. A mai helyére 1803-ban települt át a lakosság, mivel lakóhelyük határa szűknek bizonyult, és újabb területet akartak művelés alá fogni. A XIX. század közepén nyitották meg a szobi Ság-hegyen (ma Bánya-hegy) az első környékbeli kőbányát, ahol a damásdiak is találtak munkalehetőséget. Kitanulva a kőbányászat fortélyait, sokan az országban levő és a külföldi bányákat (Jugoszlávia, Franciaország) is megjárták, és bányászdinasztiák alakultak ki. A keresők 65 %-a a bányákban dolgozott. 1945 előtt a földterület 82 %-a (többnyire erdő) az esztergomi főkáptalané volt – majd állami erdőgazdasági terület lett -, 15 %-a a 209 volt úrbéresé. 1945 előtt működött leventeegylet. Az első termelőszövetkezet (Jószerencse Tsz) csak 1961-ben alakult meg, ami már 1962-ben beolvadt a szobi tsz-be. A művelhető területeken 1952-ben kezdték meg a málna és egyéb bogyós gyümölcsök termesztését, melyet a Szobi ÁFÉSZ vásárolt fel.


Ipolydamásd középkori temploma – mely a várban volt – ma már nincs meg. Nincs meg az a templom sem, mely 1779 után épült, de lebontották és köveiből építették fel 1861-ben a ma is álló, műérték nélküli templomot. A templom előtt egy 1785-ben faragott kőfeszület áll. A damásdi vár maradványai a mai falu északnyugati határában, az Ipoly mentén magasodó dombon láthatók. A falu sokáig megőrizte a XVIII. században létrejött faluképet, az északi magyar és palóc házakra jellemző stílusjegyeket, a fa, majd a talpgerendás, fonott sövényfalas építkezést.

Hagyományok

Jelenleg már csak a farsangolás régi szokása él. A múlt századtól ismert népszokás minden évbn megújulva jelenleg is szép látványosság. A farsangnak megfelelő ruhákba öltözött maskarások hamvazó szerda előtti szombaton táncolva – énekelve végigjárják a falut, 1990-től pedig már a szomszédos testvéri szlovákiai falu, Helemba maskarásaival együtt. Tojást – kolbászt – italt – pénzt kapnak, amit aztán a húshagyó kedden farsangtemetés után közösen fogyasztanak el. A farsangtemetésnél pap, ministráns, siratóasszonyok kísérik a koporsóba tett Farsang Tóbiást, melyet aztán a pap búcsúztatása után elégetnek.

Nevezetességek

A várban volt templom elpusztult. Ódamásdon az ott levő fatemplom is hasonló sorsra jutott. Amikor az ódamásdiak visszaköltöztek az Ipoly mellé, a szobi Luczenbacher család 1861-ben felépítette a jelenlegi templomot.

• Nepomuki Szent János szobra
• Görgey Arthúr emléktábla
• Emlékmű a hősi halottakért
• A temetői nagykereszt

forrás: ipolydamasd.hu