Fekvése

Galgagyörk a Cserhátban, a Galga patak mellett, Budapesttől 50 km-re helyezkedik el. Az M3-as autópálya felől az Aszódot Balassagyarmattal összekötő közúton vagy vasúton – az Aszód–Balassagyarmat–Ipolytarnóc-vasútvonalon – érhető el a Galgamácsa és Püspökhatvan között fekvő település.

Története

A községet 1484-ben említette először oklevél, Gerge néven. A falu eredetileg a Széchy család ősi birtoka volt, majd 1540 körül királyi adományként Werbőczy István tulajdonába került. A török megszállás alatt lakói elmenekültek és csak a 17. században tértek vissza. Az 1683-as esztendőben lakott helységek között írták össze. Az összeírások során az 1715-ös év nevezetes dátum, ugyanis a nyilvántartásban 18 szlovák vezetéknév is megjelent a magyar mellett. A szlovák ajkú lakosság betelepülése a Rákóczi szabadságharc után 1711–1723 között volt a legjelentősebb. Ennek köszönhető talán az is, hogy az 1720-as összeírásban Tót-Györkként a nemes községek között szerepelt a falu. Az 1754-es adatok szerint a település birtokosai Egry István, Horváth János, Jeszenszky Gábor, Darvas Gábor és Raicsán Sámuel. A falu lakossága 1760-ban 72 családra növekedett. A helyi lakosság nagy része szlovák ajkú volt.

Galgagyörk néven 1900-tól ismert. A 19–20. században a megyére jellemző kis- és középnemesi családok birtokolták, mint a tahvári és tarkeői Tahy, Gosztonyi, báró Doblhoff, Kálnoki-Bedő család, akiknek kúriái a mai napig meghatározzák a település arculatát.

Tahy-kastély melletti romos kúriába, nem lakott a faluban nemesi család már ötvenhat éve. Az épületből amely a negyvenes években Doblhoff báró tulajdona volt

Napjainkban elsődleges fontosságú a helyi szlovák nyelv és népi kultúra megőrzése. Az idősebb generáció tagjai még ma is a hagyományos viseletet hordják, a magánéletben tótul beszélnek. A fiatalok számára a helyi iskola biztosít hagyományőrző foglalkozásokat és szlovák nyelvórákat.

forrás: wikipédia