Református templom és régi harangja – Perőcsény

Perőcsény középkori egyházas hely, a templomnak a torony gótikus stílusú jegyeket viselő alsó része, földszintje és első emelete középkori eredetű. A XVIII. században tartott egyházmegyei látogatások jegyzőkönyvei szerint hajója és szentélye is kőből épült, sekrestyéje is volt. A többször átalakított, átépített, Szent Mihály tiszteletére szentelt templomot a XVI. század végétől használhatták a reformátusok. 1680-ban fakarzattal, 1698-ban virágmintákkal díszített festett fakazettás mennyezettel látták el az Isten házát. Egykor kőfal övezte, és az 1800-as évek elejéig körülötte volt temető.

A község egyházára utaló első írásos adat 1469-ből maradt fenn, amikor György nevű plébánosát említik. Pázmány Péter Appendixe szerint 1629-ben is volt plébánosa. Talán a husziták Börzsöny-vidéki, jó száz évvel korábbi jelenléte is szerepet játszhatott abban, hogy vidékünkön meghallgatásra, befogadásra leltek előbb a reformáció lutheri, majd kálvini tanai.

Perőcsényben a református hitvallás követése a Börzsöny vidékén a legkorábbiak közé tehető: a galántai zsinat (1592) előtti években készült hitvallási szabályzat aláírói között ugyanis találjuk Corvin Éliásnak, Perőcsény lelkipásztorának nevét. 1650-ben Búcsi Máté a prédikátor.

A falu lakói hitvallásukat az ellenreformáció vészterhes évtizedeiben is megőrizték. A helyi szájhagyomány szerint a török hódoltság korában vagy utána, az Isten házát tönkre akarták tenni. Ezt egy Drösböt nevű, keresztyén hitre tért török akadályozta meg: kidobta az ablakon a templomrongálókat. A toronyban két faoszlopon ma is látható rongálás nyoma állítólag ennek az eseménynek az emlékét őrzi.

1674-ben a pozsonyi különbíróság elé idézték Szokolai Pált, a község lelkészét. Nem esett a törvényszék áldozatául, mivel 1680-ban is a gyülekezet lelkipásztora. 1700-ban báró Balassa Pál prépost bezáratta a perőcsényi templomot is. A falubeliek a harangokat a tóba rejtették, nehogy a katolikusok kezére kerüljenek. Ezek közül ma is megvan a 333 évi szolgálat után megrepedt, s 1989-ben a templomhajóba került kisharang: GOS MICH BALTHASAR HEROLDT IN PRESBURG 1656., azaz: Öntött engem Baltazár mester Pozsonyban 1656. Idősebb, 1602-ben öntött testvérét elvitte a nagy háború. Ma a templom tornyában három harang lakik.

A drégelypalánki református egyházmegyéhez tartozó gyülekezet három esperest is adott: Balogh Mihály (1794-1808), Juhász Lajos (1914-1922) és Kovács Sebestény József (1950-1952) személyében az egyházmegye történetének utolsó szeniorát.

A templomon 1790-ben Balogh Mihály tiszteletes úr idejében átalakítást végeztek, 1856-57-ben Környei Imre lelkészsége alatt teljesen átépítették. Sajnos, a munkálatok áldozatául esett a templom gyönyörű belső tere, melyet a XIX. század közepe óta puritán egyszerűség jellemez.

A perőcsényi református gyülekezet 1734-ig a Mátyusföldi vagy Felső-Dunamelléki Református Egyházkerület, 1734-től a Dunántúli Református Egyházkerület drégelypalánki egyházmegyéjéhez, 1952-től a Dunamelléki Református Egyházkerület észak-pesti egyházmegyéjéhez tartozik.

forrás:www.pestmegye.hu/ertektar