Nagybörzsöny – EVANGÉLIKUS TEMPLOM

A község főterének közelében áll az evangélikusok klasszicista temploma, mely 1847 és 1852 között épült Belcsák Károly tervei szerint.
Börzsöny német többségű lakossága a többi magyarországi német településhez (pl. Sopron, Selmecbánya, erdélyi Szászföld) hasonlóan igen hamar megismerkedhetett a német földről német nyelvű kiadványokon keresztül terjedő Lutheri reformációval. A helység nagyobb része még a 16. század közepe táján áttérhetett az új hitre. Az itteni protestáns (nyilván evangélikus) prédikátorra / lelkészre vonatkozó első biztos adat az 1600. évből származik. Börzsöny áttért lakói az általuk addig birtokolt Bányásztemplomot, akkori nevén Szent Miklós-templomot használták a 17. század végéig. Tudjuk, hogy több esetben is sikerült ekkor, a török hódoltság alatt a katolikusoknak néhány évre visszaszerezni ezt az egyházat.

A török kiűzése, 1686 után egy időre ismét elvesztették az evangélikusok a Bányásztemplomot, amit csak a Rákóczi- szabadságharc idején, 1705-ben kaptak vissza. A kurucok veresége következtében 1710-ben ismét egyház nélkül maradtak a helybeli lutheránusok. A következő hét évtizedben saját templom – és lelkész – hiányában a hagyomány szerint lakóházaknál és a szabadban tartották istentiszteleteiket. Évente egy alkalommal, húsvétkor a legközelebbi német nyelvű gyülekezetet, a selmecbányait keresték fel, hogy ott úrvacsorás istentiszteleten vehessenek részt.
II. József türelmi rendelete után, 1782 és 1784 közt építették fel a börzsönyi lutheránusok a számukra engedélyezett fatemplomot a mai evangélikus templom helyén a Börzsöny-patak partján. Ekkor alakult meg újra több mint hét évtized után a helybeli evangélikus egyházközség. A mai főtéren lakó idősek elmondása szerint az evangélikus ősök a telkeik patak felőli végét ingyen adták át a gyülekezetnek a templom céljára.
Az 1844. évi nagy tűzvészben leégett a település központi része az akkor 63 éves fatemplommal együtt. Ennek helyén 1847-ben kezdték meg az új, kőből és téglából falazott klasszicista templom építését, melyet 1852-ben szenteltek fel a Szentháromság ünnepét követő 16. vasárnapon.
Az épület dísztelen külseje után a nagyvonalú, dongaboltozatos, csarnokszerű belső igazi meglepetés és élmény. A nyugatról nyíló főbejárat felett János evangéliumából származó rész olvasható: Gott ist die Liebe (= Isten a szeretet). A két oszlop keretezte, a „Noli me tangere” gondolatot ábrázoló oltárképet 1851-ben Pesky József festette. Az oltár két oldalán Mózes és Pál apostol szobra áll.
Az oltárt a rajta levő gót betűs felirat szerint Andreas Melich és Ewa nevű felesége adományozta. Az ő rokonuk volt az az Andreas Melich, aki a századforduló után, 1901-ben az új orgona költségeit fedezte.
A díszes színes üvegablakokat 1942-ben készítették a norvég eredetű Gregersen rokonság költségén. Négy ablakon a négy evangélista, a többi különböző bibliai eredetű szimbólumok láthatók. Az egyik ablak megsérült a II. világháborúban egy közeli robbanás következtében, ennek helyreállításának költségeit 1978-ban a Kanadában élő, nagybörzsönyi származású Gracza család fedezte.
A toronyban egy 1859-ből származó harang mellett két újabb, 1921-ből származó példány található. Utóbbiakat az I. Világháború idején a fegyvergyártás céljára beolvasztott korábbi harangok helyett készíttette el a gyülekezet.
A második világháború után a Szovjetunióba kényszermunkára hurcolt és a következő években szülőföldjükről kitelepített nagybörzsönyiek emlékét örökíti meg a főbejárat melletti két emléktábla, melyek a Kanadában élő Klein Gyula adományából készültek 2007-ben.

forrás:nagyborzsony.hu/turizmus/latnivalok/evangelikus-templom/

foto:evangelikus.hu, nagyborzsonyinfo