Nagyboldogasszony-székesegyház – Vác

Vác egyik legismertebb nevezetessége kétségkívül a Nagyboldogasszony-székesegyház, amely hazánk egyik legnagyobb katedrálisa.  A XVIII. században készült épület magán hordozza a késő barokk és a klasszicista stílus jellemvonásait is.

Történet

A váci székesegyház megépítéséről még Eszterházy Károly püspök döntött az 1700-as évek derekán. Az egyházi vezető egy osztrák építészt kért fel a tervek elkészítésére. Eredetileg egy díszes, késő barokk kéttornyú templom megépítése volt a terv, ami a római Szent Péter-bazilikához hasonlóan oszlopos kőkolonnáddal csatlakozott volna a téren álló egyházi intézményekhez, a papneveldéhez és a püspöki palotához.  Ám amikor a püspöki széket Eszterházy Károlytól Migazzi Kristóf vette át a tervek is módosultak. Bár már az épület alapjai álltak az új püspök mégis úgy döntött, hogy a korábbinál lényegesen kevesebb költséget igénylő székesegyházat szeretne. A tervezéssel a francia Isidore Canevalét bízta meg, aki a korabeli „forradalmi építészetnek” megfelelően képzelte el az épületet. Az új tervek alapján 1772-re el is készült a klasszicizáló, késő barokk stílusú székesegyház. Az épület a korabeli francia forradalmi építészet egyedülálló magyarországi példája lett.

Az épület adatai

A monumentális méretű székesegyház mintegy 5000 ember befogadására alkalmas. Hossza 72 méter, szélessége 34 méter, kupolája 55 méter magas. A templom külseje viszonylag egyszerűbb. Homlokzatán a hat korinthoszi oszlop által alátámasztott, előre ugró főpárkány képez előcsarnokot, az oszlopok ritmusát a párkányon álló, barokk apostolszobrok emelik ki. A homlokzat két oldalán egy-egy csonkának ható torony látható, melyeken egy-egy fekete alapon aranyozott toronyóra került kialakításra.

Bár a katolikus templomokat gyakran a sötétebb belső tér jellemzi, a székesegyház kifejezetten világos. A beltere a kórustól a szentély felé szélesedik, majd a szentélynél újra összeszűkül.  A templom freskói késő barokk stílusban készültek. A székesegyházban négy mellékoltár található, a falakat végig korinthoszi fél oszlopok kísérik. A főoltárképen Szűz Mária és Szent Erzsébet találkozása látható, a kupolafreskó pedig a Szentháromságot ábrázolja. Mindkét festmény Franz Anton Maulbertsch alkotása. A szentélyt a hajótól elválasztó korlát tartalmazza a török hódoltság során megsemmisült reneszánsz székesegyházból fennmaradt eredeti darabokat. A templom alatt egy altemplom helyezkedik el, mely egyházi és világi személyek temetkezési helyéül szolgál.

A székesegyház tornyaiban összesen öt harang található. A déli toronyban helyezkedik el az úgynevezett püspöki nagyharang, amelynek tömege 4200 kg, alsó átmérője pedig közel 2 méter. A további 4 harang mindegyike az északi toronyban található. Mindegyik egy-egy szent nevét viseli, név szerint: Szent István, Szent Mihály, Szent László és Szent Bertalan. Méretében a legnagyobb a Szent István-harang. Súlya 725 kg, alsó átmérője meghaladja az 1 métert. „Lekisebb” a Szent Bertalan-lélekharang. Súlya eléri a 1 mázsát.

A templomnak augusztus 15-én Nagyboldogasszony napján, Szűz Mária mennybevételének ünnepén van a búcsúja.

forrás:pestmegyeimustra.hu/nevezetessegeink/nagyboldogasszony-szekesegyhaz