Kemence – Kisboldogasszony-templom

A plébánia története

A községet arról a patakról nevezték el, amely mellett épült. Egy 1156-os oklevél szerint az esztergomi érseknek birtokrésze volt Kemencén. 1232-ben a király a zólyomi uradalomhoz csatolta Kemencét, de dézsmáját továbbra is az esztergomi káptalan szedte. 1283-ban Ladomér érsek határt járatott. 1319-től végleg az érsekség birtokában maradt. Esterházy Imre érsek és Koháry András főispán 1751-ben vármegyeházat építtettek és így 42 éven át megyeszékhely lett Kemence.

Az 1397. évi esztergomi káptalani statutumokra hivatkozó Pázmány-féle 1629-es összeírás említést tett plébániájáról. A Cassa Parochorum 1737-es adata szerint a község temploma középkori, körfallal körülvett. Némi maradványát ma műemlékként védik.

A templom 1769-ben épült barokk stílusban.
A torony mérete a nagyméretű hajóhoz képest kicsi (27 méter), csak felső szintje érvényesül. A templombelsőben a XVIII. század végéről származó copfstílusú szószék és néhány XVIII. századi szobor látható. 1804. jan. 3-án a torony rádőlt a templom hajójára és beszakította, emberéletben nem esett kár. E napot még ma is hálaadó ünnepként ülik meg. 1810-ben a homlokzatot klasszicista stílusban átépítették, és a belsőt kifestették.

A régi műemlék jellegű megyeházán egykor kápolna is volt a Fájdalmas Szűz tiszteletére, amely járvánnyal kapcsolatban épült. E kápolna megszűnt, 1840-ben újat építettek helyébe. A barokk, műemlék jellegű plébániaház 1790-ből való. A copf stílusú Nep. Szt. János szobor szintén műemlék jellegű. A Kálvária-kápolna búcsúját július első vasárnapján tartják.

A templomot külsőleg 1962-ben, a plébániaházat 1977-ben renoválták.

forrás:sematizmus.vaciegyhazmegye.hu