Ipolytölgyes -Szent Vendel szobor

A 18. századból maradt fenn. Pontosan 1814. július 14-én állították. Festett szobor volt. Jelenleg az országút mellett található. Fogadalmi szobor. Eredeti helye a közös legelőként használt Csapás – dűlőben volt. Azért állították, mert a falu összes állata marhavészben elpusztult. Mivel az elhullás a közös legelőn történt, állataik védelmében fogadalmat tettek, hogy a határban Vendelénus tiszteletére szobrot állítanak. Továbbá megfogadták, hogy minden év október 20-án Vendel napján a templomba mennek, bűnbánatot tartanak, s a határban nem végeznek fizikai munkát. Régen körmenet is volt ekkor, de ma már csak misével emlékeznek.

A szobor felirata:

Vannak é bár
maid figyelmezz
azokra és ha
hasznosnak meg
maradgyanak
hálából Eulélia
s fia 7 V24
AO 1814

Ki is volt Szent Vendel, akinek fogadott ünnepét még ma is tiszteletben tartják a tölgyesiek?

A legenda szerint a 7. sz.-i ír királyfi emlékét ülte meg okt. 20-án. A királyfi Rómába zarándokolt, ahol remetéskedett, majd egy birtokoshoz szegődött és annak a nyáját őrizte. A legenda adott alapot arra, hogy a pásztorok védőszentjévé választották. Kultuszának nyomai hazánkban a 18. sz.-ban bukkantak föl. Ettől az időtől kezdve találkozhatunk szobraival, képeivel, amelyek leggyakrabban pásztorként ábrázolják. Tiszteletének legnagyobb propagálója Padányi Biró Márton veszprémi püspök volt, aki a Sümeg melletti Deákiban kápolnát építtetett tiszteletére, ahová az 1755. évi marhavész idején, okt. 20-án körmenetet is vezetett. Szobrai főleg a Dunántúlon, Buda vidékén, Heves megyében és a Jászságban gyakoriak: gyakran szerepel üvegképeken is. Egy-egy marhavész után számos községben helyeztek el Vendel szobrot, rendszerint a falu végén vagy a határ azon részén, amelyen az állatok a legelőre jártak. Szent Vendel napját ugyancsak számos községben fogadott ünnepnek tartották, körmenetben vonultak a szobrához, hogy a falut megvédje a dögvésztől.. A jószágtartó gazdák, a pásztorok, elsősorban a juhászok védőszentjükként tisztelték. A Vendel-kultusz nyomait Ny- és Közép-Európában is megtaláljuk; ezek általában marhavész elleni védekezésre, az őszi beterelésre, a pásztorszegődtetésekre utalnak.

forrás:ipolytolgyes.hu