Esztergomi Szénrakodó

Az esztergomi Prímás-sziget nyugati csúcsánál magasodik a Duna fölé egy, a múltat idéző, mára elhagyatott építmény.

1927-et írtunk, amikor a különleges kiképzésű és kinézetű szerkezet megkezdte működését. Az építmény funkciója az volt, hogy a dorogi szénbányák által kitermelt szénport folyami uszályokra továbbítsa. A beton alapokon nyugvó acélszerkezet több mint 5,7 kilométeres kötélpályával volt összeköttetésben a szénbánya osztályozó egységével, ezen a pályán érkeztek a szénporral megrakott csillék a Duna partjához. A hajókra rakott szenet főként a csepeli erőműbe, illetve a fővárosi ipari létesítményekbe szállították.

Építéséről nem lehet sokat tudni: annyi valószínű, hogy az állításának első fázisát jelentő alapozását a lehető legalacsonyabb vízállásnál végezték el.

Úgy vélik, hogy az alapok 5 méter mélységben vannak a folyó meder talajszintje alatt. Az egyedi helyen és speciális adottságokkal bíró vízben álló épületet csónakkal közelítették meg a munkások, akik a kikötés után egy vaslétrán kapaszkodtak fel a magasban lévő teremhez. A feladatokat két műszakban végezték, de valószínű, hogy a folyamatos működésre is képes volt az állomás. A dunai rakodó kapacitása elérte a napi ezer tonnát is, ezt a teljesítményét 1963-ig tartotta. Akkor leállították a szállítást, illetve ekkor került sor a kötélpálya és az építmény berendezéseinek elbontására.

Mintha egy birodalmi lépegető állna a Dunában. Az épület, melyet 2008-ban aztán a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal műemlékké nyilvánított, 1970 óta áll üresen, a két hatalmas talapzaton álló szerkezet már csak a fémvázból és a falburkolatból áll.

forrás:www.csodalatosmagyarorszag.hu