A község története

A falu eredetét egyes források Kr.e. 3000-re teszik, a régészeti kutatások, melyeket a Várhegyen végeztek, Kr.e. 1900-900 közé teszik, hiszen az itt talált bronzkori leletek a kései avarok településének nyomait mutatják.
A honfoglalás idején az első lakói a Kér-Keszi nemzetségéből lehettek. A település neve a „harka, horka, karcha, Karchasz …” szóból, illetve méltóság elnevezéséből való. Személynévként Tétény (Töhötöm) fia Horka őrizte meg. A horka tisztség legismertebb viselője Bulcsú (v. Vérbulcsú) volt.

A mai Váchartyán területén valamelyik Kér-Keszi törzsbeli harka (talán éppen Vérbulcsú) szálláshelye állhatott. Írásos bizonyítékok nincsenek róla, de több tény azt látszik alátámasztani, hogy a község valamikor Kr.u. 990 körül települt. (pl: a katolikus templom „keletelt tengelyű”, ami azt jelenti, hogy az oltárra néző hívő keletre tekint; ez a fajta tájolás a bizánci ágra enged következtetni. Jól tudjuk, hogy a magyar nép keresztény hitre térítésében nemcsak a „nyugati”, hanem a „bizánci”, tehát keleti szerzeteseknek is jelentős szerepük volt.).

Az első írásos emlék 1227-ből származó birtok visszaváltásról szóló okirat. „1276. may. 20. Laterán. V. Ince pápa a dunaszigeti Szent Mária monostor apácáit összes birtokaikban és kiváltságaikban megerősíti. Többek között Nemegh, (Kisnémedi) Haargun (Váchartyán) összes birtokában és tartozékaiban…” 1325. febr. 24. Visegrád. I. Károly király megerősíti, hogy a Rátóti család köteles átengedni Kisnémedi, Hartyán és Selip birtokokat Micsk bánnak. Zsigmond király 1426-ban Váchartyánt Kismémedivel együtt Miklós váci püspöknek. És maradékainak adományozza.

Közel Váchoz, a Vác-Aszód-Hatvan összekötő út mentén, a „Hadak útjában” fekszik a falu. Ez a tény nemcsak a török időkben, hanem az azt követő évszázadokban is meghatározza a község sorsát. Hartyán már 1546-ban a török adófizetője. (Emlékeztetőül az ország 1541-ben Buda elestével szakad három részre)

Vác felszabadulása után (1684) közel egy évtizedig lakatlan maradt a község. 1702 a Rákóczi szabadságharc (1703-1711) küszöbén a falu lakossága 150-200 lélek lehetett, de a pusztítást még nem heverte ki, ugyanis ebben az évben a vármegye határozata alapján „…Kis-nemegy, Hartyán, Rátoth falvak egy év hadiadó mentességet kapnak.” 1705 a község újratelepülésének, a közigazgatás újraszerveződésének a dátuma, ebben az évben készül el a falu első pecsétje.

A szabadságharc bukása után újabb megpróbáltatások mellett például az állami sófuvarozásokhoz is jobbágyi ingyen munkát használtak fel. Pest megye két „sóút”-ja közül az egyik, a Tokaj-Hatvan-Aszód-Vác vonalon érte el a Dunát. Nyilvánvaló, hogy itt ismét „útbaestünk”. Az 1700-as évek végén kezdődött itt az „új falu” építése. 1785.április 15-én elkezdik, a „javított hit” azaz a protestáns gyülekezet tagjai, a református templom építését.

1802. megépítik a Rudnay kastélyt, mintegy húsz holdnyi park tartozott hozzá, eredetileg francia stílusban építették meg (a Rudnay családban találhattuk Veres Pálné nevét, akit a magyarországi nőnevelés úttörőjeként szokás említeni. Rudnay József feleségül vette Veres Pálné leányát Szilárdát. 1863-ban költöztek Váchartyánba, és Veres Pálné haláláig, 1895. szeptember 28-án bekövetkezett haláláig igen élénk társasági élet folyt itt. A nagy társasági élet egyik oka, hogy a férj, Rudnay József megyegyűlési képviselő, a választó kerületi bizottság elnöke volt. A másik ok, az anyós, Veres Pálné hatása.

Ebben az időben, az Ő meghívására, a kastélyban neves közéleti és irodalmi személyiségek fordulnak meg: Mikszáth Kálmán, Madách Imre, / a hagyományok szerint itt olvasta fel első alkalommal Az ember tragédiáját / Vámbéry Ármin, Gyulai Pál, Vadnay Károly, Palágyi Menyhért, gr. Vay Sándor, br. Podmaniczky Frigyes, Madarász József és sok más korabeli híresség.)

A falu történelme szempontjából az 1848/49-es szabadságharc eseményei közül kiemelkedik a „második” váci csata. Az intervenciós orosz csapatok főhadiszállása volt a község. A fővezér, Paskiewics herceg, táborszernagy, a Rudnay-kastélyban lakott és onnan irányítja a csapatok mozgását. A református templomban ápolták, s miután belehalt sérüléseibe a református temetőben temették el, a magyarországi hadjárat során elesett legmagasabb rangú orosz főtisztet (Voronczov-Daskov Verzidin herceg, alezredes).

A szabadságharc kapcsán még egy emberről kell említést tenni: Halászi Károlyról, aki a református felekezet tanítója volt. A szabadságharcban való részvételéért Fóton kivégezték. A falu elöljárói tiszteletük jeléül az iskola utcáját Róla nevezték el, ma is ez a név díszíti az utca névtábláját.

1867 a kiegyezés éve, és hosszú idő óta az első országgyűlési választások éve is. Rudnay József, aki nem sokkal a kiegyezés előtt lett, a Gosztonyi birtok egyik örököseként, Váchartyán egyik részének földesura, a váci Választókerület elnöke, azon munkálkodott, hogy a váci kerület országgyűlési képviselőjének a száműzetésben élő Kossuthot nyerje meg. A meghívó levél innen ment el Turinba, és ide, Hartyánba érkezett meg a válasz is, melyben Kossuth a politikai helyzetet elemző levelében közli, hogy a jelölést nem tudja elfogadni. 1873-ban nyerte el végső formáját a Gosztonyi kastély, mely szintén egy hatalmas park közepén állott.

1911. a vasútvonal megnyitásának éve. A községet érinti a Rákospalota-Veresegyház-Gödöllő ill. Vác-i vasútvonal

1922. megnyílik a „Gosztonyi-féle villanytelep”, mely 110 voltos egyenáramot szolgáltat

1931. A község képviselőtestülete nagyméltóságú vitéz jákfalvi Gömbös Gyula m. kir. Honvédelmi miniszter Urat a rombadöntött Haza feltámasztása körüli kifejtett bátor és erélyes magatartásáért és munkájáért Váchartyán község díszpolgárának megválasztotta

1932-ben megkezdték a Népház felépítését.

1936. június 1-én felavatták az I. világháborús hősök emlékművét.

1940. átadják az Állami Óvodát

1942. elkezdik építeni a leventeotthont, (jelenleg a fogorvosi rendelő és a gyermekorvosi rendelő működik itt) A közgyűlés engedélyt ad a mozi működtetéséhez.

1944. december 9-én kivonulnak a faluból a németek és átveszik helyüket az oroszok. A II. világháborúban hadbavonultak száma 45-48 fő, akiknek többsége hosszú hadifogság után tért haza. A legutolsó hazatérő Szilassy József volt 1948 nyarán. A csendőrség által 1944-ben elhurcolt két hartyáni zsidó családból egyetlen férfi , Weisz Ernő , maradt életben. A visszavonuló német csapatok tönkretették a Vác-Veresegyház-Rákospalota villamosított vasúti pályát.

1946. rendbehozzák a Gosztonyi féle villanytelepet; létrejönnek a földigénylő bizottságok.

1948. augusztus 20. átadják, az első harminc között az országban, a gépállomást, a falut bekapcsolják az országos egységes villamosenergia hálózatba a Gosztonyi kastélyt átalakítják kultúrotthonnak

1949. megalakul a helyi „Vörös Ököl” TSzCs

1951. megalakul az „Alkotmány” Termelő Szövetkezet

1956. szeptember 1-én megszüntetik a faluban a kuláklistát

1967. április 4. átadták a Művelődési Házat, melyről a TV Híradója is tudósított, a falu történetében első alkalommal

1968-72 járdaépítési program

1972. a falu csatlakozik a Vízmű Társuláshoz; ettől az évtől napjainkig ez a vezeték látja el ivóvízzel a települést

1975. Kisnémedi, Püspökszilágy és Váchartyán községek összevonásával „nagyközséget” csináltak Hartyánból, itt volt a Közös Községi Tanács épülete, és a közös tanácselnök hivatala

1990. a fenti három község szétválik, és mindhárom faluban polgármesteri hivatal alakul.

Forrás: Váchartyán Község Fejlesztési Koncepció és Stratégiai Program, 2004