Csóványos extrákkal – túra a börzsönyi vadon oldalgerincein

A Csóványos népszerű kilátójának közvetlen szomszédságában a Börzsöny legelhagyatottabb, vadregényes, éles gerincei és mély völgyei húzódnak. Túránk ebbe a varázslatos világba, valóban kárpáti hangulatú tájra vezet.

A Börzsöny vulkáni szerkezete, a központi horpadás (kaldera) meghatározza a vízfolyás-hálózatot is. Ez különösképpen a Csóványos északi oldalán szembetűnő: a vizek nagyjából sugárirányban sietnek lefelé a körpalásthoz közelítő alakú tűzhányóstruktúra maradványáról. A rövid távon nagy szintkülönbségeket megtevő patakok az andezitben nem tudnak elnyelődni (mint mondjuk sok esetben a mészkőben), ezért a felszín anyagát koptatva vágódnak egyre mélyebbre, ezzel szűk, szurdokszerű völgyeket vésve maguknak a Kemence-patak irányába. Vízesések ugyan nincsenek rajtuk, de kőgörgeteges medrük – különösen a felső szakaszon – számtalan zúgótól hangos. Köztük meredek lejtőjű, hazai viszonylatban szokatlanul keskeny tetőszintű gerincek húzódnak, melyekből a válogató erózió (azaz a puhább kőzeteket gyorsabban pusztító, ezáltal az ellenállóbbakat lassan kiemelő lepusztulás) néhol zord sziklákat faragott ki.

A Börzsönynek ezen a részén jókora erdőrezervátum védelmezi a rengeteget a beavatkozásoktól, és mivel a turisták többsége is elkerüli a nehezen megközelíthető, hosszú menetelésre kényszerítő térséget, ezért meglepően háborítatlan, elhagyatott tájat talál az, aki vállalja a fárasztó, hosszú túrát a Dobogó-bérc, a Pogányvár, a Nagy-Mána vagy éppen a Rakottyás-bérc gerincére. A helyenként természetes módon kibukkanó sziklafelszínek, a régi időkre jellemző nagyüzemi fakitermelés és a lemosódás néhol ligetes, panorámás tisztásokat alakított ki.

Az ember által korábban jócskán megbolygatott (átalakított) térséget a természet elsöprő erővel formálta át egyik napról a másikra 2014 decemberében: az ónos eső nyomán a fák ágain képződő jégpáncél döbbenetes károkat okozott. Gyufaszálakként dőltek ki teljes hegyoldalak és völgyek rengetegei. Az egyveretű faj- és korösszetételű, ezáltal gyengébb ellenállóképességű erdők pusztulása, és napjainkban tartó újjáéledése még évtizedekig meghatározza majd a tájképet.

Túránk során azonban nem csak e szomorú nyomokkal találkozunk, hanem két épségben megmaradt, vadregényes gerincet is felkeresünk. Nehéz és hosszú menetelés vár ránk, hiszen Diósjenőről felkapaszkodunk a Csóványosra, hogy körbenézzünk a hegység legmagasabb pontjának kilátójából, majd a Pogányvár éles, érintetlen, erdős-sziklás gerincén ereszkedünk alá. Ezután Királyháza megközelítésével a Rózsás-patak völgyéből ismét fölfelé indulunk a Dobogó-bérc és a Jelesfa feledhetetlen hangulatú tetővonalára, ahonnan pazar kilátásban gyönyörködhetünk a szomszédos völgyekre és a Börzsöny csúcsaira. Az apró ligetekkel szabdalt bükkösben újra elérjük az egyik csóványosi turistautat, de ezúttal már lefelé tartunk, hogy Diósjenőn finisbe érve visszazárjuk a kört.

A túrát azoknak ajánljuk, akik a Csóványos híres panorámáján kívül a hegység rejtettebb, alig ismert zugaira is kíváncsiak, és bevállalnak egy hosszú, jelentős szintemelkedést is megkívánó gyaloglást az élmény érdekében.

A szerző tippje

• Túránkat két részre is oszthatjuk, amennyiben a Rózsás-patak völgyének végén útba ejtjük Királyházát – itt szállást is foglalhatunk. A völgy azonban nehezen járható, helyenként sűrű növényfalon kell áttörnünk magunkat.

forrás:www.termeszetjaro.hu/hu/tour/gyalogtura/