Helységek
Látnivalók
Kapcsolat
A település történetéből
Püspökszilágy Váctól délkeletre a Nyugati Cserhát nyúlványai között búvik meg, a püspökvárostól mintegy 15 kilométeres távolságban. A települést a Galga-völgye felé lejtő 170-180 méter magasságú dombok ölelik körül. Szomszéd községei: Püspökhatvan, Rád, Penc, Kisnémedi, Váckisújfalu és Galgagyörk.
A földrajzi etimológia szófejtése szerint „Szilágy”, a szil fanévnek egy képzős származéka. Szilfával benőtt nagyobb területet jelent. Határa 2530 hektárnyi területének nagyobbik felét ma is összefüggő, – jórészt tölgyes, cseres erdő foglalja el.
A Kárpát-medencében összesen hat Szilágy nevezetű települést is ismerhettünk egykoron. Ezért kellett a megkülönbözte¬tő jelző. Miután a település a kezdetektől fogva a püspöki birtok része volt és maradt egészen 1945-ig, kézenfekvő volt a „püspök” előtag.
Bár teljes körű régészeti feltárás nem történt a településen, az elvégzett kutatások azonban mégis igazolják, hogy a terület már az új-kőkorban lakott volt. Ezen feltárások alkalmával főleg cserépedények és használati tárgyak kerültek elő.
Anonymusnak írásaiban fedezzük fel, hogy honfoglaló elődeink eljutottak egészen a Kaliga (Galga) vizéhez is. „… Mikor Árpád hazát kereső népével a Tiszánál megjelent, hogy kérjék tőle a Zoega (Zagyva) vizéig való földet… Szalán ijedtében a tőle kívánt földet átengedé… Ugyanazon időben. Árpád vezér midőn magát így felmagasztalvalátta, akkor egymás között tanácsot tartván sok vitézeket külde hadjáratra, kik neki Gumor és Neograd (Gömör és Nógrád) vár népét meghódítsák… s vezérekül rendelé Zuardort és Kadosát, nem különben Hubát, a vezér személyiségek egyikét. Akkor ezen három vezér Árpád vezértül búcsút vevén, megindula azon helyrül amelyet Pasztuhu-nak (Pásztó) hív¬nak,… a Kaliga (Galga) vizéig jutának…” Ha rátekintünk a mai térképre láthatjuk, hogy ekkor foglalták el Püspökszilágy vidékét is. A földrajzi nevek vizsgálatakor kiderül, hogy Kér-Keszi nemzetségének jutott ezen vidék: (Duna)-keszi, Kér(-i puszta)
1241-ben tört hazánkra a tatár. A környékről sokan elmenekültek a közeli Vácra, ahol az asszonyok és gyerekek a várral megerősített székesegyházban kaptak menedéket. A tatárok első rohammal bevették az építményt, kincseit és szent öltözékeit elrabolták, majd felgyújtották. Csak feltételezni lehet, hogy Szilágy nem került közvetlen útjába a rabló bandáknak.
Egyes helytörténeti források szerint — minden bizonnyal egymástól átvéve az információt – Püspökszilágy határa másik két település különálló határát is magába olvasztotta a letűnt évszázadok során. A két település Szór és Garlan. Szór első okleveles emléke egy az 1332-37-es évekből származó pápai tizedjegyzék. Ebből az időből ismerjük a „Johannes sacerdos de Chor” (szóri plébános) bejegyzést. Az egyébként fontos egyház¬történeti írások szerzőjeként ismert romhányi plébános, Chobot Ferenc a Szilágy mellet¬ti egykori település történetét erősítette. Mint azt azonban Varga Lajos egyháztörténész írja, elméletének gyengéje, hogy az a forrás, amire ő is hivatkozik, Szolnok megye terüle¬tére utal. Pest vármegye ismert középkori térképén Szilágy közelében ilyen falu nincs. A régészek nem találtak a helyszínen 13. századnál régebbi leletanyagot, ezért kérdéses, hogy az említett forrás erre a lelőhelyre vonatkozik-e.
Garlan (Varga Lajos szerint Galamb) falu valóban létezett. Legkorábbi okleveles említése 1470-ből származik. A XVII. században, mint „praedium Galamb” tűnik fel Szilágy mellett, mint püspökségi birtokot. Az 1653. évi urbárium megjegyzi, hogy ekkor vezették be először az urbáriumba, a pusztának azonban már ekkor elhagyott temploma volt. Egy 1798-ban készült térképen szerepel „Galabb egyház”-ként. Pesty Frigyes adatközlői említik Galambos pusztát, hol egy régi templom helyét, illetve romjait ismerik. A falu tehát a török kor elején elpusztult. A pusztát az 1890-es években átcsatolták Püspökhatvanhoz.
Szilágy község maga 1480 körül fordul elő a budai káptalan Kisnémedi (Neumegh) határleírásában „Zylagh” néven, mint a váci káptalan birtoka.
A váci püspökség török kori urbáriumaiban szerepelnek a szilágyiaknak a püspökség felé való kötelezettségei is: Az 1578. évi urbáriumában „Zylad” püspöki faluban van 15 — név szerint felsorolt — jobbágy, 10 — ugyancsak felsorolt — telkes zsellér (inquilini ses- sionari), akik fizetnek a püspöknek évente kétszer25 dénár censust. Az 1625-os urbári¬um ezt rögzíti: „Az vaczi pwepeöksegnek joszaganak 1625 esztendőbeli és a’ keövetke- zendő esztendőnek is rövid wrbariumja: Az polgaroknak nyolcz helyek uagion az sellye- reknek harom. Az adojok ket terminusra f. nyolcz. Egy szalonnat, egi szönieget, nyolcz icze mezet, az felirt az desmanak f. kilencz.”
1634-ben pedig így szólt a kötelezettségük: „Az waczi pwpeöksegnek 1634 esztendő¬beli legh utolsó urbariuma, mely lötth Draskouich Georgy vaczi püspök posony paepost es csaszar-s kiraly urunk eő fölsége tanacsanak ideiben.
Adot, munkat az desmat fizetik megh. f. 50. Egj szalonnat niolcz icze vajat, egi eőzet. Adnak ehez az tisztartónak asztalra ket forintot, hat szeker fat egi kaszassal edjüt.”
Lakossága, bár változó létszámban, de a török hódoltság alatt is megmaradt. A török időkben Szór és Garlan községek elsorvadtak és egybeolvadtak Püspökszilággyal. A török hódoltság másfél százada után újabb megpróbáltatások, szenvedések vártak a település lakóira: a török helyett II. Lipót katonái követelték maguknak a gabonát, pénzt, húst, s még sok mindent, ami szükséges volt a hadviseléshez.
Az országot feladni kényszerülő török elleni csaták, majd a Rákóczi szabadságharc hadi eseményei és az azokkal együtt járó adóterhek, rekvirálások újra meg újra menekülésre késztették a lakosságot. A hódoltság utáni helyzetet felmérő 1715. évi összeírás szerint a falu lakossága 12 jobbágy és 2 zsellér családból állott.
A következő években, évtizedekben újabb betelepítésekkel, bár nem túl gyorsan, de fokozatosan emelkedett a falu lélekszáma. Másik csalhatatlan jeleként a meginduló közösség-szerveződésnek, ebben az évben (1715.) hozták rendbe a község templomát.
A Rákóczi-szabadságharc idején felütötte fejét az akkor még gyógyíthatatlan betegség, a pestis. Minden bizonnyal ennek következményeként, a XVIII. században ekkor volt a legalacsonyabb Szilágy lakosainak száma.
1719-ből ismerjük Szilágy község első ismert pecsétnyomóját. Felirata: „SIGGILVM x PAGGI x SZILÁGY x 1719 x”. Az állított ovális vonal gyűrűbe foglalt körirat által határolt mezőben kerektalpú tárcsapajzs kontúrja, benne a cölöphelyen talpas, apostoli kettős kereszt, két oldalán egy-egy kisebb latin kereszt, a pajzs fölött püspöksüveg lebeg, a pajzs mögül balra kifelé fordított pásztorbot feje látszik ki, a pajzs körött stilizált sisak¬takaró. Az első pecsétnyomó ábrája újra visszatér az 1900-ban készített gumibélyegzőn, de már Püspökszilágy felirattal.
1728-ban összesen 28 család élt Szilágyon. Ebből örökös jobbágy család 19, bevándorolt 3. A zsellér családok közül örökös 4, bevándorolt 2.
1738-ban jelent meg bél Mátyásnak, a 18. századi magyar tudomány kiemelkedő alakjának a Pest-Pilis-Solt vármegyét bemutató kötete. Ezt írja a településről: „Szilágy régtől fogva lakott, földesura a váci püspök. A 27 háztartásfőből 21 jobbágy, hat zsellér. Egy jobbágy és egy zsellér szabad költözésű, a többi mind örökös, mind magyar nevűek, 22 háztartáshoz szőlő is tartozik, földjét közepes termékenységűnek mondja az összeírás. Dombos helyen települt; a határa bozóttal benőtt, szerény szőlők, silány szántóföldek.”
1768-ban, a becslések alapján, 286 lélekszámmal rendelkezett a község. Egy 1799-es forrás így ír a településről: „Szilágy. Magyar falu Pest Vármegyében, földes Ura a Vátzi Püspökség, lakosai katolikusok, fekszik T. Györkhöz, és Kis-Újfaluhoz fél órányira, határja két nyomásbéli, hegyes, leginkább gabonát, és zabot terem, szőleje, erdeje van, szénája szűken, piatza Vátzon van.”
A XIX. század első évtizedeinek reformmozgalmai vezettek el az 1848/49-es szabadságharcig, amelynek helyi eseményeiről egyetlen hiteles adatnak sikerült nyomára bukkanni.
Őrnagyi kerületében 100 püspökszilágyi katona harcolt.
Fényes Elek ezt jegyezte fel 1851-ben a faluról:
„Szilágy, magyar falu Pest¬Pilis vármegyében, 900 kath. lakossal, s paroch. templommal. Két nyomásu, határa hegyen völgyön terül el, s elég termékeny, van szőlőhegye, erdeje, de rétje kevés.
Birja a váczi püspök.”
1876-ban 735 lakos élt Szilágyon. 1862. február 20 és 21-én kelt úrbéri egyezség egészen 1945-ig meghatározója volt Püspökszilágy gazdasági életének, mely tárgyalta a belső telek, kaszáló, szántó, legelő, erdő birtokviszonyát.
A település neve 1900-tól Püspökszilágy. 1905-ben elkészül a Váchartyán – Kisnémedi – Püspökszikágy „vicinális út”.
A lakosság száma, az 1910-ben megjelent Borovszky-féle monográfia szerint megemelkedett. „Nagyközség a váczi járásban. Lakosainak a száma
1002, a kik mind magyarok s róm. kath. vallásúak. A lakóházak száma 156. Postája
Váczhartyán, távíró és vasúti állomása Galgagyörk. Ezekben az években épült meg a
Váchartyán-Kisnémedi-Püspökszilágy közötti közút és a távbeszélő hálózat.”
Az I. világháborúba bevonult katonák száma: 224, a hősi halottaké: 35, hadiözvegyeké:
18. hadiárváké: 54. Néhány év múlva emlékművet állítanak a hősi halottaknak. Milyen tragédia volt mindez, csak az 1920-as népszámlálás adatainak fényében érthetjük meg mindezt. Az akkori lakosság lélekszáma 1189 volt. A megszálló román csapatok itt is rekviráltak.
Már az 1900-as évek elején próbát tettek a telefon kiépítésére, mely azonban csak az 1920-as években valósult meg. A háború végén épült meg a községháza is. 1926-ban kapta meg az építésre a megbízást Csíkos István váci építőmester, és 1928-ra állt készen az épület.
A II. világháborúban is, a lakosság számarányához képest, nagy áldozatokat hozott a
község. A háború borzalmai itt is éreztették nyomasztó hatásukat. 1944. december 8-án
a német megszállást felváltotta az orosz előretörés
A második világháború 1944. december 8-án érte el Szilágy községet az előrenyomuló szovjet hadsereggel. A hadi események emberéletet is követeltek, s a templom tornyát
is találat érte. A község lakói megtapasztalhatták ismét az idegen hatalom katonáinak rablásait, fosztogatásait. 1945. március 15-én megjelenő kormányrendelet hatására 12 taggal megalakult a Földosztó Bizottság.
1948-ban a falut bekapcsolják a villanyhálózatba; a lakosság száma 1062 fő.
A Váchartyánban felavatott gépállomás jó munkalehetőséget teremtett a környéken
1949-ben szerveződött a Sportkör, elkezdték a sportpálya építését
Az 1956-os eseményeket különösebb pusztítások nélkül élte meg a falu
1960. március 7. Megalakul az Aranykalász MGTSZ; a lakosság létszáma ekkor: 1131 fő
1960/61 tanévben új épületben indult meg az óvodai nevelés
1964-ben megkezdődött az új iskolaépület-szolgálati lakás építése, a hajdani mészárszékből készült iskola helyén.
1966-ban felépül a községi sportpályához tartozó öltöző; a lakóházak száma: 266
1968-71 felépül az új községi művelődési otthon, amely aztán 2006-ban lett bővítve, felújítva.
1972-ben vezetékes ivóvízhálózatot építenek ki a faluban.
1975-ben a nagykörzetesítés révén összevonják Váchartyán és Kisnémedi községekkel 1990-ben ismét önálló lesz a község, ami újabb lendületet adott a fejlődésnek 1994-ben bevezetik a vezetékes földgázt 1995 végére befejeződött az utcák úttesteinek az aszfaltozása, így a 8,2 km-es úthálózat már pormentes, de még sok feladat maradt az önkormányzatnak.
2002 után az önkormányzat azonnal megkezdte – fontossági sorrendben – a feladatok végrehajtását, melyhez minden hatósági engedély és terv elkészült. Nagy segítsége volt ebben a Nukleáris Alapból kapott támogatás, amit a ciklus végére sikerült a korábbi 15-ről 40 millió forintra feltornáznia. Szép számmal nyertek pályázatokat. Az első négy év alatt sikerült az óvodát, iskolát teljesen felújítani, korszerű vizesblokkokkal ellátni, s mindenhol akadálymentesített mosdók is készültek.
Az önkormányzat nagy örömmel látta, hogy a faluba többgyermekes családok is költöztek, s az itt élő fiatalok sem települtek át máshová. Volt olyan év, hogy 10-11 kicsi gyermeket hozott a gólya. Korábban voltak évek Püspökszilágyon, hogy egy vagy egy gyermek sem született. Az iskolában, óvodában nőtt a létszám, a korszerűsített intézmények egyre jobban működtek.
Az önkormányzat működési hitelkeret segítségével az előfinanszírozást, a fejlesztési
hiteltörlesztéseket, a pályázati önerőt mindig biztosítani tudta. A köztisztviselői, közalkalmazotti állomány jól teljesített, annak ellenére, hogy a tisztviselői illetményalap 12 év alatt nem emelkedhetett. A polgármester az első hat évben tiszteletdíjas volt, utána a fizetése a törvény által előírt minimum lett. Püspökszilágyon 2002 óta a képviselők tiszteletdíjat, költségtérítést soha nem kaptak, nem is kértek. Nagyban segítette ez is a falu fejlődését, működésé, a pályázatokhoz szükséges önerők előteremtését. 2003-tól a frissen alakult Hagyományőrző Egyesülettel sikerült egy olyan falunapot megszervezni, ami környékünkön
növelte Püspökszilágy hírét, ismertségét. Így született meg a Málnafesztivál.
forrás:puspokszilagy.hu
A település történetéből
Püspökszilágy Váctól délkeletre a Nyugati Cserhát nyúlványai között búvik meg, a püspökvárostól mintegy 15 kilométeres távolságban. A települést a Galga-völgye felé lejtő 170-180 méter magasságú dombok ölelik körül. Szomszéd községei: Püspökhatvan, Rád, Penc, Kisnémedi, Váckisújfalu és Galgagyörk.
A földrajzi etimológia szófejtése szerint „Szilágy”, a szil fanévnek egy képzős származéka. Szilfával benőtt nagyobb területet jelent. Határa 2530 hektárnyi területének nagyobbik felét ma is összefüggő, – jórészt tölgyes, cseres erdő foglalja el.
A Kárpát-medencében összesen hat Szilágy nevezetű települést is ismerhettünk egykoron. Ezért kellett a megkülönbözte¬tő jelző. Miután a település a kezdetektől fogva a püspöki birtok része volt és maradt egészen 1945-ig, kézenfekvő volt a „püspök” előtag.
Bár teljes körű régészeti feltárás nem történt a településen, az elvégzett kutatások azonban mégis igazolják, hogy a terület már az új-kőkorban lakott volt. Ezen feltárások alkalmával főleg cserépedények és használati tárgyak kerültek elő.
Anonymusnak írásaiban fedezzük fel, hogy honfoglaló elődeink eljutottak egészen a Kaliga (Galga) vizéhez is. „… Mikor Árpád hazát kereső népével a Tiszánál megjelent, hogy kérjék tőle a Zoega (Zagyva) vizéig való földet… Szalán ijedtében a tőle kívánt földet átengedé… Ugyanazon időben. Árpád vezér midőn magát így felmagasztalvalátta, akkor egymás között tanácsot tartván sok vitézeket külde hadjáratra, kik neki Gumor és Neograd (Gömör és Nógrád) vár népét meghódítsák… s vezérekül rendelé Zuardort és Kadosát, nem különben Hubát, a vezér személyiségek egyikét. Akkor ezen három vezér Árpád vezértül búcsút vevén, megindula azon helyrül amelyet Pasztuhu-nak (Pásztó) hív¬nak,… a Kaliga (Galga) vizéig jutának…” Ha rátekintünk a mai térképre láthatjuk, hogy ekkor foglalták el Püspökszilágy vidékét is. A földrajzi nevek vizsgálatakor kiderül, hogy Kér-Keszi nemzetségének jutott ezen vidék: (Duna)-keszi, Kér(-i puszta)
1241-ben tört hazánkra a tatár. A környékről sokan elmenekültek a közeli Vácra, ahol az asszonyok és gyerekek a várral megerősített székesegyházban kaptak menedéket. A tatárok első rohammal bevették az építményt, kincseit és szent öltözékeit elrabolták, majd felgyújtották. Csak feltételezni lehet, hogy Szilágy nem került közvetlen útjába a rabló bandáknak.
Egyes helytörténeti források szerint — minden bizonnyal egymástól átvéve az információt – Püspökszilágy határa másik két település különálló határát is magába olvasztotta a letűnt évszázadok során. A két település Szór és Garlan. Szór első okleveles emléke egy az 1332-37-es évekből származó pápai tizedjegyzék. Ebből az időből ismerjük a „Johannes sacerdos de Chor” (szóri plébános) bejegyzést. Az egyébként fontos egyház¬történeti írások szerzőjeként ismert romhányi plébános, Chobot Ferenc a Szilágy mellet¬ti egykori település történetét erősítette. Mint azt azonban Varga Lajos egyháztörténész írja, elméletének gyengéje, hogy az a forrás, amire ő is hivatkozik, Szolnok megye terüle¬tére utal. Pest vármegye ismert középkori térképén Szilágy közelében ilyen falu nincs. A régészek nem találtak a helyszínen 13. századnál régebbi leletanyagot, ezért kérdéses, hogy az említett forrás erre a lelőhelyre vonatkozik-e.
Garlan (Varga Lajos szerint Galamb) falu valóban létezett. Legkorábbi okleveles említése 1470-ből származik. A XVII. században, mint „praedium Galamb” tűnik fel Szilágy mellett, mint püspökségi birtokot. Az 1653. évi urbárium megjegyzi, hogy ekkor vezették be először az urbáriumba, a pusztának azonban már ekkor elhagyott temploma volt. Egy 1798-ban készült térképen szerepel „Galabb egyház”-ként. Pesty Frigyes adatközlői említik Galambos pusztát, hol egy régi templom helyét, illetve romjait ismerik. A falu tehát a török kor elején elpusztult. A pusztát az 1890-es években átcsatolták Püspökhatvanhoz.
Szilágy község maga 1480 körül fordul elő a budai káptalan Kisnémedi (Neumegh) határleírásában „Zylagh” néven, mint a váci káptalan birtoka.
A váci püspökség török kori urbáriumaiban szerepelnek a szilágyiaknak a püspökség felé való kötelezettségei is: Az 1578. évi urbáriumában „Zylad” püspöki faluban van 15 — név szerint felsorolt — jobbágy, 10 — ugyancsak felsorolt — telkes zsellér (inquilini ses- sionari), akik fizetnek a püspöknek évente kétszer25 dénár censust. Az 1625-os urbári¬um ezt rögzíti: „Az vaczi pwepeöksegnek joszaganak 1625 esztendőbeli és a’ keövetke- zendő esztendőnek is rövid wrbariumja: Az polgaroknak nyolcz helyek uagion az sellye- reknek harom. Az adojok ket terminusra f. nyolcz. Egy szalonnat, egi szönieget, nyolcz icze mezet, az felirt az desmanak f. kilencz.”
1634-ben pedig így szólt a kötelezettségük: „Az waczi pwpeöksegnek 1634 esztendő¬beli legh utolsó urbariuma, mely lötth Draskouich Georgy vaczi püspök posony paepost es csaszar-s kiraly urunk eő fölsége tanacsanak ideiben.
Adot, munkat az desmat fizetik megh. f. 50. Egj szalonnat niolcz icze vajat, egi eőzet. Adnak ehez az tisztartónak asztalra ket forintot, hat szeker fat egi kaszassal edjüt.”
Lakossága, bár változó létszámban, de a török hódoltság alatt is megmaradt. A török időkben Szór és Garlan községek elsorvadtak és egybeolvadtak Püspökszilággyal. A török hódoltság másfél százada után újabb megpróbáltatások, szenvedések vártak a település lakóira: a török helyett II. Lipót katonái követelték maguknak a gabonát, pénzt, húst, s még sok mindent, ami szükséges volt a hadviseléshez.
Az országot feladni kényszerülő török elleni csaták, majd a Rákóczi szabadságharc hadi eseményei és az azokkal együtt járó adóterhek, rekvirálások újra meg újra menekülésre késztették a lakosságot. A hódoltság utáni helyzetet felmérő 1715. évi összeírás szerint a falu lakossága 12 jobbágy és 2 zsellér családból állott.
A következő években, évtizedekben újabb betelepítésekkel, bár nem túl gyorsan, de fokozatosan emelkedett a falu lélekszáma. Másik csalhatatlan jeleként a meginduló közösség-szerveződésnek, ebben az évben (1715.) hozták rendbe a község templomát.
A Rákóczi-szabadságharc idején felütötte fejét az akkor még gyógyíthatatlan betegség, a pestis. Minden bizonnyal ennek következményeként, a XVIII. században ekkor volt a legalacsonyabb Szilágy lakosainak száma.
1719-ből ismerjük Szilágy község első ismert pecsétnyomóját. Felirata: „SIGGILVM x PAGGI x SZILÁGY x 1719 x”. Az állított ovális vonal gyűrűbe foglalt körirat által határolt mezőben kerektalpú tárcsapajzs kontúrja, benne a cölöphelyen talpas, apostoli kettős kereszt, két oldalán egy-egy kisebb latin kereszt, a pajzs fölött püspöksüveg lebeg, a pajzs mögül balra kifelé fordított pásztorbot feje látszik ki, a pajzs körött stilizált sisak¬takaró. Az első pecsétnyomó ábrája újra visszatér az 1900-ban készített gumibélyegzőn, de már Püspökszilágy felirattal.
1728-ban összesen 28 család élt Szilágyon. Ebből örökös jobbágy család 19, bevándorolt 3. A zsellér családok közül örökös 4, bevándorolt 2.
1738-ban jelent meg bél Mátyásnak, a 18. századi magyar tudomány kiemelkedő alakjának a Pest-Pilis-Solt vármegyét bemutató kötete. Ezt írja a településről: „Szilágy régtől fogva lakott, földesura a váci püspök. A 27 háztartásfőből 21 jobbágy, hat zsellér. Egy jobbágy és egy zsellér szabad költözésű, a többi mind örökös, mind magyar nevűek, 22 háztartáshoz szőlő is tartozik, földjét közepes termékenységűnek mondja az összeírás. Dombos helyen települt; a határa bozóttal benőtt, szerény szőlők, silány szántóföldek.”
1768-ban, a becslések alapján, 286 lélekszámmal rendelkezett a község. Egy 1799-es forrás így ír a településről: „Szilágy. Magyar falu Pest Vármegyében, földes Ura a Vátzi Püspökség, lakosai katolikusok, fekszik T. Györkhöz, és Kis-Újfaluhoz fél órányira, határja két nyomásbéli, hegyes, leginkább gabonát, és zabot terem, szőleje, erdeje van, szénája szűken, piatza Vátzon van.”
A XIX. század első évtizedeinek reformmozgalmai vezettek el az 1848/49-es szabadságharcig, amelynek helyi eseményeiről egyetlen hiteles adatnak sikerült nyomára bukkanni.
Őrnagyi kerületében 100 püspökszilágyi katona harcolt.
Fényes Elek ezt jegyezte fel 1851-ben a faluról:
„Szilágy, magyar falu Pest¬Pilis vármegyében, 900 kath. lakossal, s paroch. templommal. Két nyomásu, határa hegyen völgyön terül el, s elég termékeny, van szőlőhegye, erdeje, de rétje kevés.
Birja a váczi püspök.”
1876-ban 735 lakos élt Szilágyon. 1862. február 20 és 21-én kelt úrbéri egyezség egészen 1945-ig meghatározója volt Püspökszilágy gazdasági életének, mely tárgyalta a belső telek, kaszáló, szántó, legelő, erdő birtokviszonyát.
A település neve 1900-tól Püspökszilágy. 1905-ben elkészül a Váchartyán – Kisnémedi – Püspökszikágy „vicinális út”.
A lakosság száma, az 1910-ben megjelent Borovszky-féle monográfia szerint megemelkedett. „Nagyközség a váczi járásban. Lakosainak a száma
1002, a kik mind magyarok s róm. kath. vallásúak. A lakóházak száma 156. Postája
Váczhartyán, távíró és vasúti állomása Galgagyörk. Ezekben az években épült meg a
Váchartyán-Kisnémedi-Püspökszilágy közötti közút és a távbeszélő hálózat.”
Az I. világháborúba bevonult katonák száma: 224, a hősi halottaké: 35, hadiözvegyeké:
18. hadiárváké: 54. Néhány év múlva emlékművet állítanak a hősi halottaknak. Milyen tragédia volt mindez, csak az 1920-as népszámlálás adatainak fényében érthetjük meg mindezt. Az akkori lakosság lélekszáma 1189 volt. A megszálló román csapatok itt is rekviráltak.
Már az 1900-as évek elején próbát tettek a telefon kiépítésére, mely azonban csak az 1920-as években valósult meg. A háború végén épült meg a községháza is. 1926-ban kapta meg az építésre a megbízást Csíkos István váci építőmester, és 1928-ra állt készen az épület.
A II. világháborúban is, a lakosság számarányához képest, nagy áldozatokat hozott a
község. A háború borzalmai itt is éreztették nyomasztó hatásukat. 1944. december 8-án
a német megszállást felváltotta az orosz előretörés
A második világháború 1944. december 8-án érte el Szilágy községet az előrenyomuló szovjet hadsereggel. A hadi események emberéletet is követeltek, s a templom tornyát
is találat érte. A község lakói megtapasztalhatták ismét az idegen hatalom katonáinak rablásait, fosztogatásait. 1945. március 15-én megjelenő kormányrendelet hatására 12 taggal megalakult a Földosztó Bizottság.
1948-ban a falut bekapcsolják a villanyhálózatba; a lakosság száma 1062 fő.
A Váchartyánban felavatott gépállomás jó munkalehetőséget teremtett a környéken
1949-ben szerveződött a Sportkör, elkezdték a sportpálya építését
Az 1956-os eseményeket különösebb pusztítások nélkül élte meg a falu
1960. március 7. Megalakul az Aranykalász MGTSZ; a lakosság létszáma ekkor: 1131 fő
1960/61 tanévben új épületben indult meg az óvodai nevelés
1964-ben megkezdődött az új iskolaépület-szolgálati lakás építése, a hajdani mészárszékből készült iskola helyén.
1966-ban felépül a községi sportpályához tartozó öltöző; a lakóházak száma: 266
1968-71 felépül az új községi művelődési otthon, amely aztán 2006-ban lett bővítve, felújítva.
1972-ben vezetékes ivóvízhálózatot építenek ki a faluban.
1975-ben a nagykörzetesítés révén összevonják Váchartyán és Kisnémedi községekkel 1990-ben ismét önálló lesz a község, ami újabb lendületet adott a fejlődésnek 1994-ben bevezetik a vezetékes földgázt 1995 végére befejeződött az utcák úttesteinek az aszfaltozása, így a 8,2 km-es úthálózat már pormentes, de még sok feladat maradt az önkormányzatnak.
2002 után az önkormányzat azonnal megkezdte – fontossági sorrendben – a feladatok végrehajtását, melyhez minden hatósági engedély és terv elkészült. Nagy segítsége volt ebben a Nukleáris Alapból kapott támogatás, amit a ciklus végére sikerült a korábbi 15-ről 40 millió forintra feltornáznia. Szép számmal nyertek pályázatokat. Az első négy év alatt sikerült az óvodát, iskolát teljesen felújítani, korszerű vizesblokkokkal ellátni, s mindenhol akadálymentesített mosdók is készültek.
Az önkormányzat nagy örömmel látta, hogy a faluba többgyermekes családok is költöztek, s az itt élő fiatalok sem települtek át máshová. Volt olyan év, hogy 10-11 kicsi gyermeket hozott a gólya. Korábban voltak évek Püspökszilágyon, hogy egy vagy egy gyermek sem született. Az iskolában, óvodában nőtt a létszám, a korszerűsített intézmények egyre jobban működtek.
Az önkormányzat működési hitelkeret segítségével az előfinanszírozást, a fejlesztési
hiteltörlesztéseket, a pályázati önerőt mindig biztosítani tudta. A köztisztviselői, közalkalmazotti állomány jól teljesített, annak ellenére, hogy a tisztviselői illetményalap 12 év alatt nem emelkedhetett. A polgármester az első hat évben tiszteletdíjas volt, utána a fizetése a törvény által előírt minimum lett. Püspökszilágyon 2002 óta a képviselők tiszteletdíjat, költségtérítést soha nem kaptak, nem is kértek. Nagyban segítette ez is a falu fejlődését, működésé, a pályázatokhoz szükséges önerők előteremtését. 2003-tól a frissen alakult Hagyományőrző Egyesülettel sikerült egy olyan falunapot megszervezni, ami környékünkön
növelte Püspökszilágy hírét, ismertségét. Így született meg a Málnafesztivál.
forrás:puspokszilagy.hu
Programok itt
Látnivalók itt
További helységek
ÖSSZES HELYSÉGET!