Nagyboldogasszony templom Sződliget

A sződligeti Nagyboldogasszony plébániatemplom története

A sződligeti egyházközség területén a lelkipásztori munka 1919. február másodikán vette kezdetét, amikor is Horváth Elemér az akkori váci püspöki titkár az első szentmise áldozatot bemutatta a Hegedűs János és családja által az egyház használatára átengedett családi kápolnában. A hívek ebben a kápolnában imádkoztak amíg a templom fel nem épült.
1919-től kezdve van vezetve a sződligeti Kereszteltek Anyakönyve kisebb megszakítással napjainkig. Az 1939-1944 közti időszakban a sződligeti egyházmegyének nem volt vezetve saját anyakönyve, hanem a kereszteltek névsorát a sződi plébánia anyakönyvébe vezették be.
1923-ban sok nehézség leküzdése után megalakult az egyházközség, melynek világi elnökévé birodalmi lovag dr. Floch-Reyhersberg Alfréd, másodelnökeivé pedig dr. Kremmer Dezső és Massek György választattak meg.
A hitélet fellendülése következtében a kis kápolna csakhamar szűknek bizonyult s ezért egy megfelelő, nagyobb templom építése vált szükségessé.
A templomépítési mozgalom majdnem egyidős az egyházközséggel. A Templomépítő Bizottság első ülése 1925. október elsején volt. Az ülésen az elnök úr elmondta, hogy hivatalos szerv lett a bizottság. közpénzeket kezel ezért erkölcsi kötelességének tartja, hogy minden koronáról szabályszerű számadást vezessen. A bizottság jövedelme a következő forrásokból folyik be: perselypénz, pénzbeli adományok és önkéntes felajánlások számozott gyűjtőíveken, úgynevezett “téglajegyek” árusítása szintén számozott gyűjtőíveken, harangozási díj, tudományos előadások és művész esték jövedelmei és természetbeni adományok ilyenek például tégla, fa, cement, ingyen munka.
A Sződligeti Települők Gazdasági Egyesületével és ennek alosztályaival a sződligeti Daloskörrel és a sződligeti Testgyakorlók körének elnökségeivel megállapodtak abban, hogy értesítik egymást ünnepségek, előadások rendezéséről és egymást erkölcsi, anyagi támogatásban részesítik. Így a kiadásokat és a bevételeket is egyenlően elosztják. finnek célja az volt, hogy a Sződliget mint vallási, mint kulturális fejlődését biztosítsák.

Az első egyetemes egyházközségi gyűlés 192. szeptember 2.-án volt. A gyűlés legfőbb célkitűzése az volt, hogy minél előbb előteremtsék a szükséges feltételeket az új templom felépítéséhez. A Templomépítő Bizottság gyűjtési engedélyt kért az ország egész területére a magyar királyi belügyminiszter úrtól de ezt az engedélyt nem kapták meg.
Az egyházközség elnöksége körleveleket küldött szét a nagyméltóságú püspöki és főpapi karhoz, a vidéki plébániákhoz, a katolikus tantestületekhez, a vármegyékhez, a nagyközségekhez és az olyan társadalmi egyesületekhez, amelyek ilyen természetű segélyeket szoktak adni.
A sződrákosi iskola nevelőtestülete által rendezett ifjúsági előadásból befolyt összeg 2.000.000. Korona. Az évek során több ilyen jellegű előadás került megrendezésre és mindig osztatlan sikert aratott és a hívek szívesen adományoztak a templom javára.
Az országos gyűjtést engedélyezte a magyar királyi belügyminiszter úr, és 1928. október hó elsejéig folyt a gyűjtés az ország területén a sződligeti templom javára.

1928. márciusában a Hegedűs család által átengedett kápolnát ki kellett bővíteni, mert kevés lett a hely a hívők számára.
Pest vármegye törvényhatósági bizottsága 1928. április 11-én a templom javára 1000 pengőt utalt ki.
Sződ község képviselő testülete 160 pengőt szavazott meg. A Központi Oltáregyesület Igazgatósága egy szentségtartót, egy áldoztató kelyhet, egy darab vecsernye palástot és két darab piros ministráns ruhát adományozott a templom javára. A helyi Oltáregyesület tagjai szintén készítettek a templom javára terítőket és egyéb dolgokat, valamint több műsoros estély szervezésében vettek részt.
A magyar királyi vallás és közoktatási miniszter 1928. augusztus hónapban 64570/928 T. számú rendeletével a sződligeti egyházközség részére 4.000. pengő segélyt utalt ki.
Az egyházközség pénzét, amit a templom felépítése céljából gyűjtöttek a váci egyház-takarékpénztárban helyezték el és kamatoztatták.

1929. február másodikán Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén ünnepelte az egyházközség azt a jeles eseményt, hogy tíz évvel ezelőtt ezen a napon tartották az első szentmisét a kápolnában.
Hanauer István megyés püspök egy harangot utalt ki a sződligeti egyházközségnek. 1929. június másodikán az egyházközségi tanácstagok és a hívek a kápolna előtt gyülekeztek és innen az országútig lementek a harang ünnepélyes fogadására és felkísérték a kápolnához. Szentmise után a harangszentelés kezdődött, amit Krehnár János esperes-plébános és Bucsek Nándor főtisztelendő úr tartottak. Este műsoros estélyt rendeztek, ahol a sződi Földműves Dalkör is fellépett.
1929. július 19-én megtörtént a templom helyének kijelölése a Fő téren. Az egyháztanács tagjai elhatározták, hogy a templom helyén műkőből készült keresztet állít fel. A kereszt felszentelése augusztus 15-én volt és este műsoros estély keretében az új templom javára gyűjtést rendeztek. A kereszt Manrer Ferenc szobrász keze munkáját dicséri. A keresztre örök mécsest helyeztek el, amely minden héten csütörtök estétől vasárnap reggelig égett.
A templom terveit illetően több terv is készült köztük Dr. Fábián Gáspár budapesti műépítészé is, és végül ezt a tervezetet 1932. február 14-én a megyés püspök jóváhagyta 605/932-es számmal, az építéssel pedig vitéz Kapuváry Gusztáv építész, építőmester lett megbízva.
Az egyházközség a váci fegyintézet bányájából ingyen sódert és fuvart kért az igazságügyi minisztertől, aki ezt engedélyezte de cserébe kérte az egyházközséget, hogy a hívek által nem használt időben a fegyintézet lelkésze a rabok számára istentiszteletet tarthasson a templomban.

Az alapkőletétel 1932. június 12-én ünnepélyes keretek között megtörtént. Az ünnepi szentmisét Dr. Breyer István felszentelt püspök, a bíbornok-hercegprímás úr segédpüspöke tartotta.
A kápolnát visszaadták a Hegedűs családnak és a kibővítés összegét úgy tekintették, mintha haszonbért fizettek volna több mint 13 éven keresztül a kápolna használatáért.
Elérkezett a várva várt nap az egyházközség életében az új templom felszentelésének ünnepe.
A szentelés előtti nap délutánján a harangokat ünnepi menetben átszállították az új templomhoz és ennek tiszteletére hangversenyt rendeztek a kivilágított templomtoronyban.
1932. augusztus 14-én vasárnap reggel a község határán fogadták a váci püspököt. Dr. Horváth János főszolgabíró és Szirmák László főjegyző üdvözölte a főtisztelendőt sződligeti egyházközség nevében. Dr. Jantsits Tibor vallás- és közoktatásügyi miniszteri titkár, az egyházközség világi elnöke pápai érdemkereszttel való kitüntetésben részesült munkássága elismeréséül amelyet a templom felépítése érdekében tett.
Az ünnepi szentmise és felszentelés után egész napos ünnepség vette kezdetét.
A templom helyén álló keresztet felállították az új templom mellett a sekrestye oldalán.

Kertész Eszter Gizella

“Így jött létre ez a templom a magyar katholikus vallásalap bőkezű áldozatkészsége folytán Pest vármegye nemes közönsége, Sződ község, híveinek és a többi hitfelekezet adományaiból”
(Alapító Levél)

forrás:szodliget.vaciegyhazmegye.hu/